Albert Einsteinben és Hillary Clintonban aligha van más közös, mint hogy mindkettőjük kedvenc kávéháza a Buenos Airesi "klasszikus", a Café Tortoni!



Ha Budapestnek az alapján keresnénk testvérvárost, hogy melyik is az a világmetropolisz, amelyik leginkább hasonlít rá, nos akkor valószínűleg sokan szavaznának Buenos Airesre. Egyszerűen már csak az épületek stílusa, mérete és atmoszférája miatt is. Bár ez aligha véletlen...

Buenos Aires fénykora ugyanis pont egybeesik Budapestével. Mint ahogy szinte minden, amire manapság a magyar fővárosban büszkék vagyunk az a 19. század utolsó évtizedeiben épült, ugyanúgy Buenos Aires is akkor lett olyanná, mint amilyennek ma ismerjük. Neoklasszicista épületek, körfolyosós bérházak, gipszből "faragott" ablakdíszek, hatalmas, kovácsoltvas főkapuk. A pesti nagykörút szinte pont olyan, mint az Avenida de Mayo az argentin fővárosban.

A különbség talán csak az, hogy Buenos Aires-en nem söpört végig az orosz kommunizmus évtizedes rombolása, nem verte szét a város hangulatát az a lelketlen gyökértelenség, amit a hatalmat a második Világháború után megkaparintók Magyarországon képviseltek. Ott nem rombolta szét az élet apró örömeit a "város senkié" nihilje, ami mára nálunk átalakult szemetelős, falfirkálós, kapzsi önzéssé...

Buenos Aires "lelke" ma pont olyan, mint amilyen Budapesté egykor volt, és amilyen talán még ma is lehetne. Ha valaki olyan szerencsés, mint én kétszer is voltam, és az élete pár napra az argentin fővárosba viszi, nos akkor "megérezheti", hogy milyen is lehetett az élet Budapesten, amikor még kifinomult volt itt is minden. Még azelőtt, hogy ráterítették volna a magyar fővárosra a proletár-brutalizmus panelrengetegét.

Ott van például rögtön a Café Tortoni. Az Avenida de Mayo-n, az ottani nagykörúton. Nekünk magyaroknak megdobban a szívünk, amikor a bejárat melletti kirakatban meglátjuk a budapesti New York kávéház korabeli fekete-fehér fotóját. A Café Tortoni ugyanis - bármilyen hihetetlenül hangzik is - arra a pesti kávéházra szeretne emlékeztetni, amelyikben egykor a magyar szellemi élet krémje alkotott. Pesten már nem is tudunk arról, ami Buenos Airesben - pesti példára - még ma is létezik: hogy anno a New York kávéházban a Nagykörúton a nincstelen zsurnaliszták, miután egy csésze kávét rendeltek, ingyen kérhettek "világosítót" (értsd fehér tejet) és "sötétítőt (értsd fekete kávét) az italukba. Így aki ügyes volt egykor Pesten, az egész nap fehérítette és feketítette a kávéját, egyetlen csésze fölött üldögélve reggeltől estig. Mint ahogy ezt manapság még mindig megteheti a Café Tortoniban.

A míves argentin falakon sárga fényű karos lámpák sorfala világít, füstös, sokat látott selyemtapétán lógnak a festmények és metszetek. Nyikorgó parketta, párizsias márvány asztalok, és hófehér csészék.

A 150 éves Tortonit egykor egy párizsi francia emigráns nyitotta Buenos Airesben, olasz mintára. A párizsi Boulevard des Italiens hajdani olaszos kávézóinak felépítését követve, párizsias szellemben, Argentínában, később magyar emigránsok vezetésével, "elpestiesedve". A Café Tortoniban ezért benne van a kávézás teljes történelme.

A budapesti irodalmi kávéházak hangulatára a századfordulón áttérve (ekkor érkezett az első magyar emigránshullám Argentínába, köztük rengeteg éttermes és kávéházas) a Café Tortoni is vonzani kezdte a zsurnalisztákat, költőket, írókat. Aligha véletlen, hogy nemcsak Einstein de például Federico Garcia Lorca is Tortoni rajongó volt, és sokat irt és alkotott ebben a kávéházban időzve.
A Tortoniban délutánonként ma is lehet tangózni, biliárdozni, dominózni és kártyázni. Mintha megállt volna az idő, mintha még mindig a régi nyugalmas békeidőkben élnénk...

A második magyar emigránshullám a szovjet megszállás elől menekülve, az 1940-es évek végén érte el Argentínát, aztán a harmadik nemrégiben. Ők már persze nem emigránsok, hiszen a manapság egyre nagyobb számban Argentínába költöző magyar fiatalok már nem "menekülnek", ők csak a szerencséjükre vadásznak. A pár évvel ezelőtti argentin gazdasági összeomlás után nevetségesen olcsóvá vált országban pár millió forintért vásároltak olyan ingatlanokat, amelyekért Budapesten 10 milliókat kérnének. Magyar festők, képzőművészek, belsőépítészek, az internetes fiatalság. Olyanok, akik nincsenek röghöz kötve, akik úgy is tudnak dolgozni, hogy a hideg magyar telet a meleg argentin nyárban töltik, és reggelente a Tortoniban kávéznak.
Budapesten...