A világ legrégebbi „kávé-receptje”! Az arabok 1200 évvel ezelőtt így kezdték inni a kávét. Ibrikben főzzük, kis fahéjjal, ahogy azt illik. Háromszor kell felforralni és az utolsó pillanatban, mielőtt kifutna, levenni a tűzről. Anno az arabok édes datolyát ettek hozzá, mert nem főztek bele cukrot – azt a törökök „tették” az arab kávéba, évszázadokkal később!

A mai Irak területén épített ókori torony nyolc emeletből állt, ezért a mi kávénk is nyolc alkotórészből építkezik. A tejjel, karamellával és a cukorral készített alap espressoban egymásba gabalyodnak a fűszerek: a gyömbér, a fahéj, és a szegfűbors, valamint az ital tetején a ropogós tejszín-krokant. Valóságos édenkerti gyönyör!

Ebben a latte-ben az arab ízeket a fűszerek jelentik. Fahéj, szegfűszeg, megtoldva csokoládéval, ami persze már „európai” változtatás. Olaszos marocchino franciásan hosszú verzióban, sok tejjel és habbal. Igazi randi-kávé hölgyeknek.

Sokáig készül, mert őrölt kardamom van benne. Évszázadokon át ez volt az arab tevekaravánok kedvenc itala. Mi is forró homokban főzzük, úgy mint egykor a beduinok. A szír változatot, ahogy még a véres polgárháború előtt aleppóban készítették, és ahogy például a szíriában sok időt töltő krimiszerző, Agatha Christie is szerette.

Az arab kávé egyik legízletesebb "belső-ázsiai" verziója. Az iszlám szerzetesek, a vándor dervisek terjesztették el közép-ázsia felé tartva az alapreceptet, az arab kávét – ehhez jön az ottani egyik kedvenc gyümölcs, a narancs! Tömény, sűrű, édeskés kávé!

A Faloodeh Iránban sorbet-szerű pisztáciás desszert. Ezt álmodtuk kávéba csokikrémmel és pisztáciával. Az ital tetején tradicionális perzsa íz- és illatvilág landol, izgalmas bergamot és spirulina keverék.