AdobeStock_141580529.jpeg

PARISIENNE JEGES PRALINÉ-LATTE

Tejkaramellával és vaníliás-mandulás kekszmorzsával

Kilátás a Musee d'Orsay ötödik emeleten található hatalmas óra mögül

Franciaországban járva bármelyik kávézóba térünk be, biztos, hogy a vendégek többsége előtt café au lait, azaz tejeskávé és valamilyen apró édesség van az asztalon. A franciák ugyanis Bordeaux-tól Párizsig bizony eléggé édesszájúak. Egyik kedvenc desszert alapanyaguk a karamella, melyekből évszázadok óta csodálatos bonbonokat és pralinékat készítenek.

Aktuális kalandorkávénkat is a franciák klasszikus édes ízei ihlették, hiszen ezek a finomságok a királyi udvartól kezdve a párizsi szabadgondolkodók törzshelyéig mindenhol jártak a vendégeknek. A kávé, a karamell és a praliné is régóta a francia kulináris örökség részei, mi pedig igazi nyári desszertitalt alkottunk belőlük. Édes, hűsítő és elegáns, a lesikkesebb párizsi kávézók teraszán is bármikor megállná a helyét.

A KARAMELLEL KEZDŐDÖTT

A karamellizálás sokak számára ismerős lehet, ha olvasztottak már cukrot édesség készítéséhez. A folyamat lényege, hogy 170 Celsius-fok felett a cukor megolvad, és elindul a krémes karamellizálódás. Kutatások szerint már az 1600-as években rájöttek a cukor konyhai használata közben, hogy milyen finom olvasztott formában. Európában elsőként a francia királyi udvarban volt nagy sikere, hiszen ott már a 17. században készítettek külön-böző pralinéket a cukrászmesterek. Egyes anekdoták szerint a praliné feltalálása akkoriban egy véletlennek volt köszönhető.

 

A HERCEG ODAÉGETETT MANDULÁJA

A praliné eredetileg belül pirított mogyorót vagy mandulát tartalmazó, cukormázzal bevont, csokiba mártott finomságot takart, de ma már a töltött csokibonbonok egy részét is ezzel az elnevezéssel illetik. Az újszerű pralinékat a belga desszertműhelyek kezdték el gyártani az 1900-as évek elején, az eredeti verziók azonban már az 1600-as évek közepén népszerűek voltak Franciaországban. A legendás „felfedezés” állítólag César de Choiseuil Plessis-Praslin herceg konyhájában történt. A főnemes egyik kuktája nem vette észre, hogy köpenye egy lábos karamellbe lóg, majd a karamellizálódott köpeny egy ládányi mandulába. A cukrászmester, bizonyos Clément Jaluzot észrevette az esetet, és miután olvasztott csokoládéban megforgatta a jócskán megpirult cukormázas magokat, fel is szolgálta a vadonatúj csemegét a hercegnek. Innentől fogva hamarosan népszerű édesség lett az arisztokrácia, majd a polgárság körében is.

 

AdobeStock_437034231.jpeg

Az Eiffel-torony Párizs leghíresebb jelképe

Depositphotos_192156372_XL.jpg

PÁRIZSBAN KÁVÉ MELLÉ JÁRT A PRALINÉ

Európában az első kávérajongók közé tartozott XIV. Lajos, akivel a török nagykövet ismertette meg a kávét 1669-ben. A Napkirály ezután rabszolgákkal, porcelán csészében szervírozva kínálta meg kastélya vendégeit az egzotikus keleti itallal. A nemesség körében gyorsan elterjedt a kávézás, és hamarosan megnyíltak az első párizsi kávézók. A leginkább mérföldkőnek számító kávéház és társasági törzshely a Café Procope volt, melyet Francisco Procopio dei Coltelli alapított 1686-ban.

Az elkövetkező évtizedekben mindenki, akinek neve volt, illetve nevet szeretett volna szerezni magának a művészeti vagy politikai életben, állandó vendégnek számított a Procope-ban. La Fontaine-től kezdve, Rousseau, Balzac, Victor Hugo is itt iszogatta a napi sok feketéjét. A 18. században a szabadgondolkodók találkozóhelye lett a kávéház. A forradalom idején Robespierre, Danton és Marat is itt találkoztak. Bonaparte Napóleon pedig egyik kalapját hagyta a kávézóban zálogul, ami a mai napig ki van állítva, csakúgy, mint ahogy Voltaire asztalát is kis réztábla jelzi.

A kávé mellé pedig édesség is járt, az apró pralinék és bonbonok a kávéitalok kísérői lettek nemcsak a Procope-ban, hanem Párizs-szerte. A Café Procope még manapság is ikonikus helynek számít, de a környéket azóta ellepték a legendássá vált művészhelyek és az új idők modern üzletei.

PARISIENNE – AHOGY A FRANCIÁK SZERETIKA

„Párizsi kávéház” valóságos fogalommá vált az elmúlt évszázadokban. Irodalmi műveket, képzőművészeti alkotásokat és filmek tucatjait inspirálja az a miliő, amely a Montmartre, a Quartier Latin vagy az Opéra környéki utcák zsúfolt kávéházaira jellemző. Tavasztól őszig a teraszon nem egymás felé, hanem az utcafront irányába fordulva üldögélhetünk az apró székeken, hogy tejeskávék, hűsítő italok és édes finomságok társaságában élvezzük a francia főváros zsizsegését. 

Ezt a bájos la vie est belle életérzést szerettük volna megalkotni a késő tavaszi - kora nyári időszakra. Így született meg a Parisienne jeges, folyékony desszertkávé karamellel, espressóval, tejszínhabbal és vaníliás-mandulás kekszmorzsával, vagyis a párizsi vendégek kedvenceivel az üvegpohárban

 

pexels-luke-webb-2738173.jpg
MicrosoftTeams-image (1).png

Párizsi látkép

webbkgd.png
latin.png

LATIN

KÁVÉKONYHA

francia.png

FRANCIA

KÁVÉKONYHA

olasz.png

OLASZ

KÁVÉKONYHA

amerikai.png

AMERIKAI

KÁVÉKONYHA

ÚJHULLÁMOS

KÁVÉKONYHA

japán.png

JAPÁN

KÁVÉKONYHA

hideg.png

HIDEG

SARKVIDÉK

arab.png

ARAB

KÁVÉKONYHA