Bora Bora
Kókuszos-étcsokoládés Latte Macchiato
Bora Bora kalandorkávé
A Bora Bora egzotikus ízutazás az őszi szezonkezdés alkalmával, élvezetesebbé téve a borús szeptemberi-októberi napokat. Termékfejlesztő szakembereink ötlete alapján az intenzív kókuszesszencia mellett étcsokoládészósz kerül a tejjel felöntött espressóba, és az ital tetejére is jut a csokiszószból, melyre kókuszreszeléket szórunk. Így pont olyan, mintha beleharapnánk egy Bounty szeletbe, csak mellé tejeskávét is kapunk a csészébe. Mindenkinek ajánljuk, aki ősszel is vágyik a trópusi nyár ízére!
Bora Bora főszigetét úgynevezett atollok, vagyis belső lagúnát körbefonó korallzátonygyűrűk veszik körül. Az utazási prospektusok fotói is általában itt készülnek, sok esetben valamelyik luxus resort kókuszpálmákkal teli fehérhomokos strandján, ahová manapság tényleg kiváltságnak számít eljutni.
A kókusz csábításában
Tahiti fővárosába, Papeete repterére érkeznek a nemzetközi légitársaságok gépei, és az Air Tahiti Pass járataival repülhetünk tovább a kisebb szigetekre. Papeete az egykori francia gyarmatok hangulatát ötvözi a modern Polinézia buja vibrálásával. A nyüzsgő városi piac, a Marché du Papeete standjain roskadoznak a pultok a színes trópusi gyümölcsöktől, kókuszdiót szürcsölgetni pedig szinte minden sarkon lehet. Kaphatunk errefelé hagyományos francia palacsintát, vagyis crépes-t, ha pedig kávézni akarunk, többnyire café au lait és mélange között választhatunk.
Mosolygós, fiatal lányok szolgálnak ki az üzletek többségében, akiknek vonzereje már évszázadokkal korábban is nagy kalibákat okozott. A szépség egyik legfontosabb varázsszere errefelé a kókuszdió, melyet nemcsak élelmiszergyártáshoz, hanem kozmetikai célokra is felhasználnak. A fehér gyümölcshús feldolgozása sokféleképpen lehetséges, a friss kókuszdió belejében lévő kókuszvíz pedig ásványianyagokban gazdag, tökéletes szomjoltó.
A kókuszt afrodiziákumként is számon tartják, ami a sziget történelmét nézve egyáltalán nem meglepő.
Cook kapitány, a Bounty és a tahiti lányok
Mielőtt a franciák gyarmatosították volna az apró csendes-óceáni szigeteket, számos felfedező is megfordult itt már az 1700-as évek második felében. Az angolok híres kapitánya, James Cook 1769 áprilisában az Endeavour fedélzetéről lépett előbb Tahiti, majd Bora Bora szigetére egy hatalmas, Föld körüli expedíció állomásaként. Az őslakosok és elsősorban a tahiti nők szívélyesen fogadták a messziről jött férfiakat, akik közül többen itt is maradtak. Nem csoda, hogy a felfedeznivalóknak híre ment az óvilágban, és pár évvel később már sok nyugati utazó akart eljutni ebbe az ismeretlen földi paradicsomba. Ez okozta 1789-ben a Bounty hadihajó vesztét is. A Bounty első (és utolsó) útja Tahitire vezetett, ahonnan kenyérfa csemetéket kellett a Nyugat-Indiákra vinnie. A legénység öt hónapon át élvezhette a kegyeiket bőkezűen osztogató helybéli lányok társaságát. A tovább indulást követően lázadás tört ki a fedélzeten a kapitány ellen, akit csónakba téve magára hagytak, de csodával határos módon eljutott Timorba, majd Londonba. A lázadók pedig visszatértek a festői szigetekre, és hogy ne találhassák meg őket, felgyújtották a hajót.
Kókusz és csokoládé a lázadás jegyében
A Bounty története számos irodalmi művet és filmet inspirált, de a világhíres nassolnivalók gyártója, a Mars inkább harapható édességet készített a kókusz és a csokoládé ötvözéséből. Eredetileg a terméket egy Vincent Nitido nevű cukorkagyártó „találta fel” 1920-ban, majd pár évvel később eladta a jogokat a Peter Paul vállalatnak. Így született meg a Mounds szelet, melyet a Mars lekoppintott, átalakított és 1951- ben Bounty néven piacra dobta egyfajta újgenerációs, „lázadó” termékként. A korabeli plakátok üzenete azt sugallta, hogy aki megkóstolja, akár a Temzén evezve is a trópusokon érezheti magát – és ruhára is alig van szüksége. Mi pedig azt gondoltuk, hogy ez a csábító ízvilág tökéletesen illik a mi kávénkhoz is.
FESTMÉNY: ROBERT DODD, WIKIMEDIA COMMONS
Hova is kalandoznánk szívesebben az ősz elől, mint a világ egyik legszebb trópusi szigetére? Bora Bora mindösszesen 29km2 területű édenkert, amely a csendes-óceáni Francia Polinéziához tartozik. Az égigérő kókuszpálmák, valamint a szigetvilág szerelmekkel és lázadásokkal fűszerezett történelme ihlette aktuális kalandorkávénkat.