​

Közel 1000 év kísérletezése vezetett az áttetsző, kissé zöldes árnyaltú kínai lágyporcelán előállításához. Igazi fénykora a 14. században, a Ming császárok idején kezdődött, amikor Csing-Te –Csen város a közeli kaolintelepnek köszönhetően a porcelángyártás központjává vált, háttérbe szorítva ezzel a keménycserépgyártást. 

A világszerte híres Ming-porcelánok máz alatti kék festéstechnikával készültek. Híressé vált a tojáshéj porcelán is, amely nevét arról a tulajdonságáról kapta, hogy az igen vékony falú edényeken, a fény felé tartva, láthatóvá vált a finom, tűvel bekarcolt te-hua – titkos díszítés. 

A következő évszázadokban ismét felvirágzott a kerámiakészítés, új technikákkal, újfajta mázakkal kísérleteztek. A 17-18. századi kínai porcelán mind formailag, mind technikailag a legtökéletesebb volt. A 18. században Kína nagy mennyiségű porcelánt gyártott és exportált Európa számára, ennek megfelelően az edényformák és díszítésük is európai igényekhez igazodott. Ekkoriban kezdődött a kísérletezés az európai porcelán előállítására. A csészék gyártása az 1800-as évek közepétől indult fejlődésnek a kontinensen, ekkor már a tea és a kávé is elérhető árucikk volt a polgárság szélesebb rétegei számára is.

​

Bone China – csúcsminőség az iparosodás korában

A 18. század közepén az angol fazekasoknak nem sikerült megfelelő keménységű porcelánt előállítani, de a csonthamu, elsősorban a porított kagylóhéj hasznos adalék lett a felhasznált anyag keverékéhez. Ez a londoni Bow porcelángyárban vált szabványossá, és elterjedt néhány más angol gyárban is. A mesterségesen előállított csontporcelánból készültek az angol minőségi porcelántermékek, amik Bone China megjelöléssel kerültek a piacra.  

​

Luxusmárkák csészéi

Manapság nemcsak a konyhai eszközgyártók jönnek ki újabb és újabb sikkes termékekkel, hanem a kávépiaci szereplők is saját tervezésű, márkajelzéssel díszített csészekollekciókat árulnak. Mivel a kávés- illetve teás szettek kiváló ajándéktárgyak, számos luxusmárka is üzletet látott a ruhák és táskák mellett a csészékben is. Vehetünk már ilyeneket Karl Lagerfeldtől, Christian Lacroix-tól, és szinte mindegyik nagyobb divatháztól. Haladva a korral, megjelentek az elviteles bögrék, keep cupok is a kollekciókban. 

​

Vissza a hagyományokhoz

A kereskedelmi forgalomban kapható prémium termékek mellett ezen a területen is megjelent az újgenerációs manufakturális kínálat. A porcelán mellett ismét divatba jött a rusztikusabb kerámia, az agyag és az üveg különféle verziója. Itthon is egyre több iparművész lát fantáziát az egyedi, kisszériás és művészi kivitelezésű poharakban. Ez a trend összefügg azzal a fejlődéssel is, ami a gasztronómiában és az italkultúrában zajlik. A vásárlók keresik a ritkaságokat, a különleges választékot abban is, amit fogyasztanak, és abban is, hogy miből eszik vagy isszák az ínyencségeket.  

Ajándéktárgy bárkinek, bármikor

A kávés- és teásbögrék népszerűsége persze nemcsak a luxusipart, hanem a tömeggyártást is mozgósította. Nincs olyan ajándékbolt a világon bárhol, ahol ne lenne a választékban pár méretes pohár, különböző sommás üzenetekkel vagy fényképekkel díszítve. Érthető, hiszen mindennapos használati tárgyról van szó, ami bármilyen alkalomra adható a megfelelő vicces vagy érzelmes felirattal az oldalán. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben a műfajban is a kínaiak látják el a világot.