Trunk Tamás

Álmodó és megvalósító vagyok – mondja magáról  Trunk „Dablty” Tamás, aki 18 évesen sokoldalú karriert tudhat magáénak. Ausztriában tanuló, profi alpesi síelő, nemzetközi márkák tanácsadója, írt eddig két könyvet, YouTube-csatornája van, és a sneaker (tornacipő-gyűjtő) kultúra jól ismert képviselője. Vagyis igazi Z-generációs influenszer, aki hálózatban él és gondolkozik, kávézni pedig praktikusan és emocionálisan is szeret egy ideje.


Hogyan kávézik Trunk Tamás?

Én eddig igazából eléggé gyerekéletet éltem, nem ittam alkoholt, a felnőttes kávézás sem volt meg nekem, bár sokan azt gondolták rólam már 13 évesen, hogy milyen koravén lehetek. Az edzőm javaslatára találtam rá a kávéra, eleinte abszolút gyakorlatias okból. Azt mondta, igyak a versenyek előtt espresso shotot, mert a koffein nagyon jót tud tenni. Egy ideje ez már a verseny előtti rutin része. Az olasz kávékultúrát viszont már régóta óta megismerhettem. Rendszeresen utaztunk Olaszországba a családdal, és apukám espresso-rendelése kész rituálé. De kissrác koromban jártam Panamában és Costa Ricán is, ahol megtapasztalhattam az ottani szenvedélyes kávévilágot. Izgalmas volt látni, hogy a kávénak milyen közeli kapcsolata van a földhöz, az izzadós, fizikai munkához, nekem ez nagyon tetszett. Azt gondolom, hogy az új generáció pörgős életében a kávé igencsak lázadás, hiszen a kávézás egy kis szünetet, csendet és kilélegzést sugall. Bár én a versenyek miatt találtam rá a kávéra, napindítóként vagy munkamegbeszéléseken is szívesen iszom espressót, a nyugisabb, üldögélős pillanatokban pedig latte macchiatókat. Mivel a mi korosztályunk jelentős része to go formában jut kávéhoz, a pohár egyfajta ruhakiegészítőnek számít. Én is igyekszem különleges helyekről gyűjteni ezeket. Amikor például a videóklipem miatt az amszterdami Rijksmuseumban voltam, ott is vettem a shopban magamnak to go poharat. A kávézás is jó példa arra, ahogy a kultúrák átalakulnak és változik a szemszög.

Gyors és rövid

Espresso-beszélgetés 

  • Értelem vagy érzelem?

Szerintem az értelem a tökéletesség nem létező illúziója. Az érzelem teszi tökéletlenné, de mégis, az értelem érzelem nélkül nem ér semmit, attól válik igazivá és értékessé. A grazi Fifteen Seconds Festivalt pár évvel idősebb srácok hozták létre, de ma ez Európa egyik kreatív csúcskonferenciája, ahol én is rendszeresen előadok. Hihetetlen értelem van mögötte, de a szervezők elmondták, hogy a lezárás, a visszatekintés 15 másodperce a záróbeszédben az, amiért csinálják, és az maga az érzelem. Szóval az értelem és az érzelem kéz a kézben kell, hogy járjon.


  • Mi a legnagyobb luxus az életedben?

Az, hogy az utam így egyben meg tudom élni. Az egymástól független szenvedélyeket össze tudom kapcsolni. Egyik nap a versenyrajtnál állok, másnap konferencián adok elő, közben az autóból becsatlakozom a Sneakerness kommunikációs csapatba. Ez a láthatatlan összekapcsolás, nekem ez a luxus. 


  • Mikor sírtál utoljára?

Nehéz kérdés, mert kifejezetten gyereklelkem van, nagyon megérint az, ha mások, például felnőttek olyan dolgokat állítanak, amik rossz helyen ütnek meg. Ha nem is sírok, de ezek megviselnek. Érzelmes típus vagyok, könnyen meghatódom.


  • Mikor voltál életedben eddig a legboldogabb?

Sok boldog pillanatom van, bár minden ilyenből adódik egyfajta új kihívás. Például öröm, de egyúttal stressz is befejezni és nyomdába adni egy könyvet, amin már nem változtathatok. A sportolói életem pedig koncentrált boldogság, kihívás és sikerélmény. 


  • Ha újjászültenél, kinek a bőrébe bújnál?

Megmondom őszintén, senkiébe nem bújnék, én ezt az életet szeretem élni. De szívesen lennék egy napra valaki más mellett, akitől tanulhatok. Például Lucas Pinherio Braathen mellett, aki 22 évesen igazi sztársíelő. A könyvem miatt kialakult egy jó kapcsolat köztünk, és tőle például élmény lenne tanulni. 


  • Mi az a tehetség, aminek a legjobban örülnél, ha meglenne benned?

Néha azt érzem, a gátlástalanság hiányzik belőlem, pontosabban az a képesség, hogy érzelemmentesen kizárjak minden gátló tényezőt a céljaim érdekében. De nem tervezem, hogy ilyen irányba változzak.


  • Fontos, hogy mit gondolnak rólad?

Nyilván fontos, és ezért tartom lényegesnek a mi generációnk számára is, hogy amit az ember önazonosnak, természetesnek és hitelesnek érez, az legyen összhangban azzal, ami kívülről látszik. És ne hagyjunk elmeséletlen „lyukakat”, mert amit mások nem látnak belőlünk, arról elképzelnek valamit és onnantól fogva azzal azonosítanak.  


  • Hol élnél szívesen, ha nem Magyarországon?

Az ilyen érzések nálam mindig valamilyen konkrét drive mentén alakulnak, élmény vagy információ hatására. Például szívesen élnék Balin. Ott van háza a kedvenc német rapperemnek, CRO-nak, és a világ legmenőbb Green Schoolja is ott található. Elképesztő világ és kreatív gondolkodás működik ezen a szigeten, ami nem látszik a mainstreamen keresztül. A síelés miatt Lappföld is közel áll hozzám, igaz, a finnek nagyon furák, de óriási szívük van. A tudományos tevékenység és az innováció pedig az Emirátusokban a legizgalmasabb most, ezért ezt a három helyet emelném ki. 


  • Ha csak egy kávéra mehetnél el valahová a világban, hová mennél?

A számomra fontos helyekre mennék vissza. Kávézni például Costa Ricába, hogy alaposabban megismerjem azt a kávékultúrát, ami kissrácként lenyűgözött.


  • Mi az, amiről nem akarsz lemondani?

A magam alakította hálózatban való élésről, és arról, hogy mindig tudjak big picture-ben gondolkodni. És a rugalmasságról, vagyis arról a lehetőségemről, hogy tudjak adaptálódni. Pont Frei Tamás beszélt arról egy interjúban, hogy azért is szeretett rádiótudósító lenni, mert nem volt csapata, és könnyebb volt felkérezkednie például egy vöröskeresztes helikopterre, ahol injekciós ládákon ülve utazott. Az ilyen autentikus élmények átélése nekem is fontos, ezért szeretek magam mozogni a világban, mert új lehetőségekhez kapcsolódhatok.  


  • Kedvenc időtöltésed?

Én ezt úgy élem meg, hogy minden, amit csinálok, egyfelől kedvelt időtöltés, és ugyanakkor minden szenvedélyemhez kapcsolódik valamilyen együttműködés, produktum vagy feladat. A legnagyobb hobbim a síelés, de ez a legnagyobb felelősség és munka is egyben. Nem hiszek abban, hogy jó, ha van túl sok plusz időm, hanem ezek az idők csatlakozzanak bele a hálózatomba.

tsz (1 of 2).jpg