Gyors és rövid

Espresso-beszélgetés 

• Értelem vagy érzelem?

Nem feltétlen tudnék választani. Elég sok kettősség van bennem, értelmesen élem az életem, de érzelmes alkat vagyok. Sokszor a pillanat dönti el, hogy épp mire van szükség.

• Mi a legnagyobb luxus az életedben?

A luxuscikkek nem fontosak nekem, inkább az a luxus, hogy viszonylag kevés kompromisszumot kell kötnöm az életemben. 

• Mikor sírtál utoljára?

Nagyon nehezen sírok, idejét sem tudom már, évek óta nem sírtam szerintem. De ez nem azt jelenti, hogy érzelmileg ne jutottam volna el arra a pontra többször is, amikor azt éreztem, szeretnék zokogni. Régen az alkohol segített ebben, amióta nem iszom, a zene hoz abba az állapotba, hogy tudok könnyezni. 

• Mikor voltál életedben a legboldogabb?

Nehéz kérdés, mert az én életemben sokkal több a boldog, normális pillanat, mint a fájó, és az életet megmérgező esemény. A boldogság sokszor olyan, hogy utólag jössz rá, az milyen klassz, boldog időszakod volt. Mert közben azzal voltál elfoglalva, hogy nyavalyogj. Sokszor a munkához vagy a hétköznapi családi élethez is köthető a boldogságérzésem. Milyen jó, hogy még itt vagyunk, együtt vagyunk, és ez még megtörténhet. Boldogság tud lenni az is, amikor 

a kutyával összebújsz, mert lehoz egy nagyon nyugis szintre, és azonos ritmusra kerültök egymással.

• Ha újjászületnél, kinek a bőrébe bújnál?

Én elég sokféle dolgot csinálok, amit szeretek is, nem az van, hogy elhalt vágyak élnek bennem. De rock&roll sztár, vagy olyan énekes, aki azonnal hatással van a színpadon több ezer emberre, és a hangja érzelmeket vált ki, például szívesen lennék. 

• Mi az a tehetség, aminek leginkább örülnél, ha meglenne benned?

Egyértelműen az éneklés, dalszerzés lenne. Igaz, hogy közel állok ehhez a világhoz, de mégsem ezt csinálom. 

Próbálkoztam ilyesmivel több, mint húsz éve, de abbahagytam, mert rá kellett jönnöm, hogy mégse megy nekem olyan jól. Akkor meg minek csinálni.

• Fontos, hogy mit gondolnak rólad?

Szerintem ez mindenkinek fontos. Én szeretem, ha szeretnek, és nehezen viselném, ha az életemben folyamatos konfliktusok lennének, és állandó harc közepette kellene élnem. Nem vagyok megosztó alkat, és általában kedvelnek az emberek, ehhez szoktam hozzá. Talán mert úgy vagyok fura, hogy közben a lehető legnormálisabban gondolkodom a világról. 

• Hol élnél szívesen, ha nem Magyarországon?

Izraelben, ahova sokszor el is megyünk, bár elég drága ott az élet. Olaszország is vonz, de igazából a teljes déli tengely Isztambultól Portugáliáig szóba jöhetne. Amerika is izgalmas, de mindig csak turista voltam, és lehet, hogy például New Yorkban jobb turistának lenni, mint ott élni. Mert az a hajsza, vagy állandó verseny, ami ott van, engem nem annyira érdekel. A pénzhajhászás és státuszok kergetése nem izgat. Ugyanakkor tetszik az amerikaiakra jellemző kedves, könnyedebb, lazább létezés, ami lehet, hogy csak a felszín, de én szeretem.

• Ha csak egy kávéra mehetnél el valahová a világban, hová mennél?

Van sok olyan hely, amit csak elképzelek, de nem jártam még ott, ilyen például Portugália. Ha konkrét várost kell mondanom, ahol most szívesen kávéznék, az Lisszabon.

• Mi az, amiről nem akarsz lemondani?

Nem egyszerű kérdés, ha morálisan értjük, akkor bizonyos elvekről, vagy inkább tisztességről nem mondanék le. De könnyedebb értelemben például a kávéról nem tudnék lemondani, sőt, a teáról, csokiról, sütiről sem. 

• Kedvenc időtöltésed?

Nagyon kutyás lettem, kutyaiskolába járok Dubival, reggel és este is sétálunk, ez újdonság az életemben, és teljesen kikapcsol. Emellett sorozat-junkie vagyok, sok kedvencem van. Ami például utoljára igazán megérintett, Marc Ruffalo főszereplésével készült, ő játssza a beteg skizofrén ikertestvérét is. „Ez minden, amit tudok” a címe magyarul.