Gyors és rövid

Espresso-beszélgetés 

• Hol élnél legszívesebben?  

Fél évig Budapesten, aztán fél évig élnék Sevillaban, esetleg a Balaton környékén. Egyszer a színházzal voltam Sevillában és nagyon magával ragadott az a minden sznobság nélküli könnyedség, amit a városban érezni.  Hasonlóan jól éreztem magam Lisszabonban, Cataniaban, kevébé állna jól nekem az egyébként gyönyörű Liege, vagy Hamburg. De mindez felesleges ábrándozás, olyan, mintha nem érezném elég jól magam Magyarországon, holott igen.

• Az életedben mi az, amin leggyorsabban változtatnál?  

Tisztában vagyok azzal, hogy iszonyatosan gyors tempóban élek, de 47 éves vagyok, azt mégsem mondhatom, hogy elfáradtam. A színészt általában az állítja meg ilyenkor, ha szúrást érez a szívében, vagy kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ha szerencséje van, meggyógyul, és képes életmódot váltani, képes lelassulni. Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy van egy kis házam a Balaton környékén- onnan járnék a színházba, ahol nem 24, hanem csak 6-7 előadásom lenne egy hónapban, és jön értem az autó és elvisznek a filmforgatásra. Nem tűnik annyira elérhetetlennek, de a jelenlegi életemben ez mégis olyan távoli, mint innen Ausztrália. 

• Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb? 

A jelenben élek, a boldogságom is jelen idejű állapot. Ma például az tesz boldoggá, hogy este főzök egy finom vacsorát a családomnak. Fontos nekem, hogy nem a mikróba dobott, kész ételt eszünk, hanem jól kiválasztott alapanyagokból, szépen megterített asztalhoz ülünk, megadjuk a módját az együttlétnek. Pici koruk óta úgy nőnek fel a gyerekeim, hogy gyakran eszik a főztömet, és amit otthon látnak, azt viszik tovább. Ha jól csináljuk, már az étkezéseinkben ott van a nyitottság az új ízek, új élmények iránt, ami az élethez kell.

• Mi a legnagyobb luxus az életedben? 

Nincs terepjáróm, nem gyűjtök antik órákat, nem vagyok Marvel-gyűjtő, egyedül könyveket gyűjtök, de egyre kevesebbet, így is rengeteg van, ami arra vár, hogy elolvassam. Heti egyszer járok gőzfürdőbe, ez az én igazi luxusom. Olyankor egyedül vagyok, nem beszélgetek senkivel, csak kiengedem a gőzt...

• Mit szeretsz leginkább magadban?  

Az rendben van, ha más mondja ki, hogy mi bennem az, amit szeretni lehet.  De hogy én beszéljek erről...?  Az én szakmám amúgy is olyan, hogy képesek vagyunk a végletekig szeretni és gyűlölni magunkat. De erről beszélni.... hát ez nem én vagyok. Így is elég a családomnak elviselni, hogy mikor mit írnak és mondanak rólam. 

• Hétköznapiság vagy celebség?

Egyértelműen hétköznapiság. Vagy talán bárki is komolyan gondolja, hogy lehet másképp? Teljesen biztos, hogy Brad Pitt felkel reggel, mint bárki más, megissza a kávéját, elmegy melegítőben edzeni, aztán a gyerekért az iskolába, és egy finom ebédnek pont úgy örül, mint te vagy én. Na jó, van néhány bejárónője. Nekem meg nincs, és mi takarítunk és öntözzük a virágainkat. Ennyi a különbség.

• Mi az a tulajdonság, amelynek legjobban örülnél, ha meglenne benned? 

A türelem. A postán, a bankban, az okmányirodában. Nehezen viselem a hivatalos dolgokat, nekem nehezebb egy gázóra átírást elintézni, mint memorizálni 30 oldalt. 

 

• Vannak helyek, ahova szívesen visszajársz? 

Kétszer voltam New Yorkban, mindkétszer a színházzal. Az ember beül ott a metróba, és azt érzi, hogy a világ részévé válik, nekem nincs ennél izgalmasabb, együtt van a bronxi fekete srác, a pakisztáni csaj, a mexikói, az ír család. A világ olvasztótégelye, és azt érzem, hogy bárhová mehetek, nem lehet semmi bajom, viszont percenként ér valami impulzus, amitől én leszek több. 

• Halálod után miként térnél vissza a világba?

Thuróczy Szabolcsként, ugyanígy, ahogy most vagyok.

• Ha te lennél Magyarország kávéja, milyen lennél?

Csípős és erős, minél erősebb, annál jobb. Hogy felébresszen!