top of page

73. LAP

Gianni Annoni
Gianni Annoni

HOGYAN KÁVÉZIK GIANNI ANNONI?

Reggelente és naponta többször is kávézom, mindig dupla espresso-t iszom. Sem tej, sem cukor nem kerül a kávémba, mert az csak rontaná az élvezeti értékét. Nálam a kávé klasszikus olasz pörkölésű, az újvilági kávékat ismerem, de nem kedvelem a savak miatt. Szívesen iszom jeges kávékat is nyáron, shakerben készítve, ahogy az olaszok fogyasztják, és nagyon szeretem fagyiként és granita, vagyis jégkása formájában is. 


Imádom a kávé illatát is, nemcsak az ízét, már önmagában ez is élmény. Emlékszem, az első csésze kávémat a nagymamámtól kaptam. Öt vagy hatéves lehettem, amikor szokás szerint összejött a szomszéd asszonnyal pletykálni és kávézni. Bedobott az espresso-jába egy kockacukrot, és odaadta nekem, hogy kóstoljam meg. Ez az első csésze kávé volt a jele annak, hogy nagy lettem. Persze csak a kockacukrot ettem meg, de éreztem a kávé ízét, ami meghatározó emlék lett számomra. Mint az is, hogy nagymamám a száraz kenyeret mindig eltörte, úgy tette bele egy szatyorba és másnap a reggeli caffé lattéjába mártogatta. 


A valódi, „felnőtt” kávékultúrám is a szülővárosomból, Gallaratéból ered. Volt egy kis pörkölő-kávézó a főutca közelében, és az volt a sikk, ha oda járhattunk. Amikor 1993-ban Magyarországra költöztem, kezdetben trauma volt az itteni kávézás, mert a szocializmus tönkretette az egykori értékes pesti kávévilágot. Akkoriban a legtöbb helyen vizes, cukros, tejszínhabos kávét kaptam, de utána a gasztronómián belül ez is megváltozott. Otthon Mokka kotyogón készítettem kávét, és Olaszországból érkezett mindig a csomag, benne egy kis eldugott költőpénzzel. 

Pár évvel később, amikor megnyitottam az első vendéglátóhelyem, Olaszországból hozattam karos gépet is, és eljött az én világom a kávézásban. Ma már otthon is karos gépem van, Olaszországban pörkölik nekünk a kávét, és ugyanazt iszom otthon, mint amit az éttermeinkben is kínálunk.


Gianni Annoni

Gyors és rövid

Espresso-beszélgetés 

  • Mi a legnagyobb luxus az életedben?

Az idő, hogy mindazzal foglalkozhassam, amivel szeretnék.


  • Értelem vagy érzelem?

Mindkettő, de nagyon hiszek az érzelmi döntéseimben is. 


  • Mikor sírtál utoljára?

Két hete, amikor a tévében meséltem a gyermekemről és a feleségemről. Persze nem voltam szomorú, a boldogságtól könnyeztem.


  • Mikor voltál életedben a legboldogabb?

Nemrég lettem ötven éves, és volt egy születésnapi hetem, amit a családommal és a barátaimmal töltöttem. Mondhatom, hogy ez a hét olyan érzelmi teljességet adott, hogy talán most éreztem magam a legboldogabbnak attól, hogy szeretnek, és nem vagyok egyedül. 


  • Ha újjászületnél, kinek a bőrébe bújnál?

Talán Einstein bőrébe, mert példaértékű ember volt, bár akkoriban még nem értették igazán a géniuszát. Ő elsősorban magának akarta a világot megérteni, és azt átadni másoknak.


  • Mi az a tehetség, aminek leginkább örülnél, ha meglenne benned?

A számok megértésének a képessége, és ehhez kapcsolódóan a türelem. Nem a pénz miatt, mert a pénznek kevésbé tulajdonítok jelentőséget, az csupán eszköz, de a számokon keresztül értjük meg a világot. De ahhoz, hogy ebben igazán elmélyedjek, koncentrált türelem is kell, ez pedig hiányzik belőlem. Plusz tehetség helyett inkább a türelemre való hiányosságomat pótolnám. 


  • Fontos, hogy mit gondolnak rólad?

Igen, vannak olyanok, akiknek fontos a véleménye. Régebben nagy bizonyítási vágy volt bennem és jobban számított, mások mit gondolnak rólam. Most már megöregedtem annyira, hogy ez már ne érdekeljen.


  • Hol élnél szívesen, ha nem Magyarországon?

Imádok itt élni, és adott lenne a válasz, hogy ha nem itt, akkor Olaszországban. De nagyon vonz Dél-Amerika is, főleg Peru, viszont szívesen kipróbálnék számomra ismeretlen, a személyiségemmel ellentétes és kihívást jelentő környezetet. Például valahol a hegyekben Brit-Kolumbiában, Kanada északi-nyugati részén.    


  • Ha csak egy kávéra mehetnél el valahová a világban, hová mennél?

Brazíliába, ott még a kávé is jó. Rióban kiülnék egy teraszos helyre, és csak nézném a Copacabana nyüzsgését. 


  • Mi az, amiről nem akarsz lemondani?

A szabadságomról, hogy én irányíthassam az életem, és szabad emberként tudjak dönteni.


  • Kedvenc időtöltésed?

Imádok főzni otthon, megvan egyfajta rituáléja ennek. Kibontok egy jó bort, megiszom közben, és ez engem teljesen kikapcsol. Jól esik az igazi dolce far niente is, ahogy mi olaszok mondjuk, vagyis az édes semmittevés, amikor csak bambulunk és élvezzük a minket körülvevő életet. 

bottom of page