top of page

73. LAP

Másképp fogunk élni?

Hadd kezdjem egy idézettel! Egy francia filozófus, Alain Finkielkraut gondolatával a koronavírus előtti világról: „Termelni, hogy fogyaszthassuk, fogyasztani, hogy termelhessünk: a globalizált modernitás ennek a végtelen körforgásnak a nyomasztó képét nyújtotta. Az egész bolygót átfogó akarat, amely ezt működtette, nem bírt semmilyen céllal vagy tartalommal!”

IMG_4348_edited.jpg

Ne ijedjenek meg. Nem szeretném drámai súlyú gondolatokkal megterhelni azt a néhány percet, amit azzal töltenek, hogy visszatérve hozzánk, végre ismét kényeztessék az érzékszerveiket. Újra leüljenek a Cafe Frei-ben egy finom kávéra, esetleg rendelve mellé egy egzotikus ízű, távoli tájakra repítő tortaszeletet is.


Nem, nem akarom elrontani ezt a jól megérdemelt pillanatot. Annyit szeretnék csak elmesélni, amit a „mi területünkről”, a kávézásról, és a vendéglátásról hallok. A járványban szép finoman, szinte észrevétlenül félrecsúszott életünk új szokásairól, és ennek a következményeiről.


Hadd kezdjem a legmegdöbbentőbb adattal, mert akkor rögtön érteni fogják, hogy miről is van szó! Az elmúlt egy évben az úgynevezett millennials generáció (a mai 25-40 korosztály) Amerikában átlagosan 18 kilót hízott. 


Nem egyegész nyolctized kilót (1.8), hanem tizennyolcat!


Annyi pizzát ettek, mint még soha. Annyi „kényelmes és kényeztető ételt” (comfort food, ahogy Amerikában mondják), mint előtte semmikor. Sajtos makarónit például (a szupermarket verzió eladása 400 százalékot nőtt fél év alatt), csokoládét, palacsintát, cukormázas fánkot, fűszeres burgonyachipet, meg persze fagyit fagyival, literszámra a tévé előtt ülve.


18 kiló! Ennyit híztak átlagosan.


Kávéból is többet ittunk, ivott az egész világ, mi magyarok is. Mert otthon ülve, otthonról dolgozva könnyebben belefér, és kicsit unaloműző is a kávézgatás. 

A mi olaszországi kávégép partnerünk, az Elektra például alig tudott annyi otthoni kis kávéfőzőt gyártani, mint amennyire igény volt az elmúlt évben.


A házi „kényeztetés” eszközei és alapanyagai (pontosabban ezeknek a gyártói) jó évet zártak, és valószínűleg a jövőben is hasonlóan jókat fognak.


A szakemberek ugyanis azt gondolják, hogy amilyen könnyű volt elengedni magunkat, annyira nehéz lesz, szinte reménytelen újra összekapni. Összeszedni az akaratot, és... nem enni sok édességet. Újra elkezdeni sportolni (eddig kényelmes kifogás volt, hogy az edzőtermek és az uszodák zárva tartottak), mozogni, és ismét egészséges ételeket levenni az üzletek polcairól.


Hogy mennyire mélyenszántó a trend, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy sorra kútba esnek korábban lezártnak tűnő üzletek. A Mondelez International például, a világ egyik legnagyobb csokoládé, cukor, keksz és édesipari cége (évi 26 milliárd dolláros forgalom) sorra áll el a korábban betervezett felvásárlásoktól az egészséges ételek kategóriájában. Mégsem veszik meg például a szuperegészséges proteinszeleteket gyártó Carb Killát, a vírus előtti korszak egyik slágercégét.

Mert mégsem ez lesz a trend. Nem ez lett. Hanem azok a nosztalgia márkák, tele cukorral, melyek az elmúlt pár hónapban visszafordultak a cukormentes (értsd édesítőszeres) trend követéséből a hagyományos, régi, vagy hát eredeti termékekhez (értsd cukorral készülők), annyi különbséggel, hogy most még az eredeti receptnél is több cukrot tesznek a termékeikbe. Például az Irn-Bru, a skótok Traubiszódája. A narancsos szénsavas üdítőt, a 1901-es receptet követve megint gyártják, csak megemelt cukorennyiséggel.


És hogy miért?

Mert sokan stresszesen, lelki válsággal küzdve, depresszióba süllyedve jönnek ki a koronavírus járvány évéből. Tele gondokkal, nehézségekkel, amelyek nem fognak eltűnni napok, hetek, de még hónapok alatt sem.


A szakemberek, a vendéglátás, az élelmiszeripar mindentudói arra számítanak, hogy az „emotional eating”, az érzelmi felzaklatottság állapotában kinyitott hűtőszekrényajtó, a nyugtató eszegetés, egy kis édesség, egy kis fánk, keksz, sütemény... nos ez a szokás sokakkal itt marad majd.


És így maradnak a pluszkilók is, aminek a következményként elérkezik majd az eddigi legnagyobb túlsúlyosságból adódó népegészségügyi vészhelyzet a nyugati, fejlett világban.


Arról már nem is beszélve, hogy a jólszituáltak, a válságot anyagi biztonságban, sőt, akár gyarapodással „átvészelő” kevesek még egészségesebbek, magukra még jobban figyelők lesznek.


Vagyis...? Vagyis a koronavírus járvány emléke velünk marad majd a kávézókban, éttermekben, élelmiszerboltokban, a hűtőszekrényünkben, de még a mozibüfékben is. Sokkal több egészségtelen, cukros, hizlaló étel és italt látunk majd magunk körül, és sokkal kevesebb egészséges, zsír, cukor és adalékanyagmenteset.


Frei Tamás



AdobeStock_256984520.jpg
bottom of page